A szerző további cikkei

Családok szakadtak szét, mint a kendő. Nő ment, férfi maradt. Vica versa. Integetnek egymásnak a testvérek, sírnak, küldök képeslapot, hívlak, cset, skáyp, Londonban drága a metró, és késsel meg savval dolgoznak az utcafiatalok. Dehogyis küldesz lapot, hírt, táviratot, úgy felejtesz el a holnapi állatetetést, mint a kispohár kumiszt, jaj, bazd meg te a nagy álmaidat.

Tovább
A szerző további cikkei

A szerelem különben se tart örökké. Két-három év, aztán vége, elszáll, mint a füst. Nem azon múlik a boldogság, hanem azon, hogy összepasszolnak-e, hogy mifélék, hogy becsülik-e egymást. Júlia mellett szól az is, hogy rendes, dolgos. Süt, főz, takarít, ellátja a húgait, az aprójószágot, és még az apjának is besegít a határban, kapál, markot szed, ha annyi a munka, hogy nem győzik a napszámosok.

Tovább
A szerző további cikkei

Amit magamról tudtam, nem vágott egybe ezzel a valakivel, aki pedig minden bizonnyal mégiscsak én voltam. Egy zavart pillanatig azt fantáziáltam, hogy valaki épp megviccel, valaki, aki eléggé hasonlít rám a tükröt üvegre cserélte, és most a szomszéd szobában állva eljátssza a tükörképemet. Aztán ahogy jött, úgy eltűnt ez a gondolat, pedig akármilyen eszelős hülyeség is volt, megnyugtatóbb lett volna, mint a kép ott a falon, ami olyan váratlanul eltávolodott.

Tovább
A szerző további cikkei

Vizsi Mari vár. Mást se csinált egész életében. Várt a férfira, aki szeretni fogja, aki azt mondja, gyere, és ő követi habozás nélkül, várt a vesére, mely éveket ígért, és most várja az életet, amelyben van férfi, van szerelem, és van, persze, hogy van fájdalom, szomorúság, de talán végre nem csak az. Cinkelt lapokkal játszott vele a sors.

Tovább
A szerző további cikkei

Tata, gyünnek a nyulak! De tudod milyenek? Akkorák voltak, mint egy lóhát! Lóhátasok, tudod? Holdvilág volt, egy csoda, ahogy jöttek azok a hatalmasak! Nekem hatalmasnak tűntek, a holdvilág szerintem föl is nagyította. Ahogy öregszik az ember, minden kisebb lesz körülötte. Most már biztos eredeti arányába látnám, ha öregapám fölkelne, és megint kivinne vadászni, és ugyanolyan kemény tél lenne.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
Élet és Irodalom 2017